^{Entropy on the Eastern Shore, 2009, 2016, Mobilus In Mobili, CC BY-SA 2.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0, via Wikimedia Commons}

Lássuk be, az egész lakberendezés ügy az entrópia körül forog. 

Hivatalosan a termodinamika második törvényének megfogalmazása óta foglalkoztatja az emberiséget az entrópia és annak következményei, folyományai, hatásai az emberi élet minden szintjén. E szerint a dolgok a rendezettből a rendezetlen felé alakulnak át, vagyis minden magára hagyott rendszer energiája egyre kevésbé lesz használható. Ezek az energiák nem alakulnak vissza és a folyamatok a szétesés, megszűnés, lebomlás, irányába haladnak. Magától a hőmérséklet különbség sohasem nő, mindig csökken, a magára hagyott ház az idő múlásával romhalmazzá válik, a tárgyaink kicsorbulnak, megfakulnak, kibolyhosodnak, elöregednek.

Biztonsággal kijelenthetjük, hogy a modern lakberendezés többek között folyamatosan az entrópia megszüntetésén vagy elfedésén fáradozik. Egyrészt ez érthető, hiszen az entrópia alapból elég deprimáló gondolat. Az ember ideges lesz tőle. Tevékenykedni kezd. Próbál a maga kis eszközeivel tenni valamit ellene. Másrészt piacgazdaságban élünk, sokan pedig egész konkrétan abból, hogy meggyőzzenek, hogy három évente vegyünk egy új szekrénysort, vagy legalábbis vidám, szezonális díszekkel dobjuk fel szeretett lakhelyünket. Van ez az atavisztikus, kellemetlenül (shopaholicoknak valószínűleg inkább kellemesen) sürgető vágy, ami arra késztet, hogy rengeteg energiát fektessen bele, már aki megteheti, hogy környezetében minden új legyen és sima (erről majd még biztos írok, mert Byung-Chul Han, meg minden).

Talán megér egy misét, hogy ez (is) modernitásunk egyik alappillére, amelynek múlt századi megoldásai mostanra már remélhetőleg egyre nyilvánvalóbban elég zsákutcás folyamatok. Még sok év és évtized kell, hogy az erre épült és ezt kiszolgáló folyamatok mellett kifejlődjön és megnőjjön egy másik, ennek ellentételezésére alkalmas paradigma, de rengeteg kezdeményezés, sőt már-már trendnek nevezhető izé van, ami ezt az irányt pedzegeti. És ott van a kulturális örökség, ami szorosan összefügg ezzel, mert a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólag a múlttal foglalkozik, hanem a jelen tárgyainak, intézményeinek, szokásainak jövőbeli hasznosíthatóságával is.

Fontos, hogy nem pusztán arról van szó, hogy gyalupadból csináljunk konzolasztalt (de, csináljunk!), vagy cseréljük az indusztriál lámpáinkat marokkói fonott nádra mert az milyen organik, hanem arról, hogy van ez az entrópia érzés az egészben, még az öko-izékben is, hogy valami új kell, még akkor is ha az csak nekünk új és egész pontosan itt van az eb elhantolva. Ugyanis ha jól csináljuk, akkor valószínű, hogy nem kell. Ha az egész cucc egy új paradigmába van helyezve, egyre kevesebb személyes energiabefektetés és az az önfeláldozás- vagy kompromisszumféle kell, ami helyenként még mindig jellemzi az ilyen woke-ish dolgokat: ha „fenntartható”, akkor drága és/vagy „olyan hippis”, kényelmetlen, vagy ronda, satöbbi. Közben pedig pont nem arról van szó, hogy valamit kell csinálni vagy valamit másképp kell csinálni, hanem arról, hogy ha az ember így gondolkodik, akkor lesznek dolgok, amiket pont nem kell csinálnia. Például nem kell lecserélnie három évenként a nappaliját, miközben boldog marad benne, együtt fejlődik, változik vele.

Szóval bizsergetően nagyszámú kezdeményezés van, ami ösztönösen vagy nagyon is átgondoltan beleillik ebbe a gondolkodásba. És rohadt jó kutatások és elméletek. Persze mikor egy lakberendezőnek komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy ennen fenntarthatóságra törekvő működésével aláássa a saját létezésének szükségességét, ez véresen komollyá válik és olyan kreatív és innovatív szemléletet igényel, ami nem merülhet ki IKEA konyhabútortologatásban vagy átfestegetésben. Ezen tényleg rendesen gondolkodni kell és óriásira nyitott szemekkel körülnézni a világban. Ez például szuper izgalmas kérdés. Erről és hasonlókról is szeretnék szertelen és rendszertelen gondolatokat megosztani Slow design cím alatt összegyűjtve (megtalálható az egyik Egyéb mániák rovatban), mert ez nagyon foglalkoztat, és azt hiszem nem vagyok vele egyedül.