Vienna swirl

Ugyan a címben szereplő édesség nem a kedvencem, de a november hónap utolsó napján tett villámlátogatásom címének megteszi és van egy kis Christkindl illata is, mint Bécsnek úgy általában az év ezen szakában. Aznap reggel ugyanis felkerekedtem, hogy a hosszúnevű, és hosszú történetre visszanéző Frauen Lesben Migrantinnen und Mädchen Zentrum (FZ) szerda délelőtti ülésén betekintést nyerjek, hogy ők mivel foglalkoznak, hogyan, miért, és miből.

Fontos kihangsúlyozni, ha valaki esetleg arra vetődne, hogy habár egy óriási háztömbnyi kultúrközpont, a WUK egyik épületrésze az otthonuk, a helyszín és az FZ női akciócsoport (vagy minek nevezzem) különleges kapcsolata az oka számos jelenleg is folyó mindenféle érdekes érdekellentétnek, disputának, és belharcnak, és ahogy ők fogalmaznak Als solcher war und ist das FZ KEIN TEIL des Vereines Werkstätten und Kulturhaus / WUK.

Az FZ története ugyanis a nyolcvanas évek radikális squatter mozgalmában kezdődik, és pár nő, akivel volt szerencsém találkozni szerdán, már akkor is ott volt a barikádokon. Azóta a csoportosulás ernyője jelentősen megnőtt, de tagsága átalakult és új kihívásokkal kell szembenézniük. És ez alatt nem csak a jelenlegi épületkonfliktust kell érteni, amely során lassan újra squat lesz a saját főhadiszállás, a kerületben és a háztömbön belül is terjedő kommercializálódás miatt. Tagságukban is kezelniük kell az új problémákat és igényeket és ez néha nagyon nehéz, főleg a hőskor ethoszát továbbvivő törzsgárdának.

Mindemellett, amit felírtam magamnak útravalónak fontos eleme lesz a megoldásaiknak. Nekem pedig feltétlenül. Elsődlegesnek tűnt az a megfontolás, hogy a tagoknak mindenekfelett biztonságot tudnak biztosítani, közösséget és jó tanácsokat egy valamennyire laza kapcsolatokkal egymás kötött akciócsoport dinamikus halmazában. Olyan biztonságot, hogy a hijábos afgán csajok levetik a kendőjüket ha belépnek és felteszik a teavizet forrni. Hogy még ha súlyos szemléletbeli különbségeik vannak, ragaszkodnak hozzá, hogy a heti egy ún. Plenum a döntési hatalommal felruházott szervezet. Hogy az egyik nagy problémájuk nem az, hogy egy nagyszájú, erős akaratú tag esetleg leuralja a többieket, hanem inkább azok, akik traumáik vagy passzív szocializációjuk miatt még egy ennyire biztonságos közegben is visszahúzódnak, hiába húsbavágó számukra és a közösség számára is, hogy hallassák véleményüket. Mert az viszont nagyon fontos.

Juj, volt még rengeteg dolog (például savanyított minipatiszon, de ez most mellékes), pl. hogy milyen fontos a kézművesség, főleg a “férfias” szakmák elérhetősége egy női közösségnek, hogy milyen módon gyűjtenek a tagoktól és a helyszíneik használatáért viszonylag pici pénzeket, vagy hogy ha jön valahonnan pénz, akkor abból a tapasztalatok szerint az lesz, hogy a döntéshozatalba hamarosan beszivárog a finanszírozó akarata is. Hogy fontos az együtt levés és együtt evés, és az is, hogy a borzasztó kedves, és rohadt tehetséges Sedef Hatapkapulu festőnő kiállításának december 7-én lesz a megnyitója.