Stílusgyakorlat Bakonyi-Tánczos Vera tollából

A sarok, ahol élünk napról napra és éjszakáról éjszakára, egy íróasztalból és egy számítógépből áll, jobb napokon letisztult, rendes munkakörnyezet, esetleg pár futónövénnyel, mert egy kis zöld mégiscsak kell, rosszabb napokon porlepte asztallal, morzsáktól ragadó billentyűkkel, a monitoron mondatvégi pontnak látszó légypiszokkal, és egyre növekvő papírhalommal, amelytől már alig férünk hozzá az egérhez.

A sarok, ahol élünk, néha helyet változtat, betegágy mellé költözik vagy egy internetkávézóba, ilyenkor a felszerelése esetlegessé válik, asztal helyett megteszi az ölünk is, nagy monitor helyett pedig egy laptop kijelzője. Napról napra és éjszakáról éjszakára mondjuk, hogy most ne zavarjanak, majd szólunk, ha lejárt a 25 perces időzítő, vagy kérjük, hogy halkítsd már le azt az átkozott tévét, és azt gondoljuk, persze, meséld el még csak ezt az egy dolgot, közben a légypiszokra sandítunk, mintha nagyon fontos szavakat néznénk a képernyőn, pedig csak azon gondolkozunk, hogy jött-e már új lájk a kommentünkre.

A sarok, ahol élünk napról napra és éjszakáról éjszakára, ablakot nyit sarkok egész univerzumára, és ebben az univerzumban nem ordíttatja a másik a tévét, és csak akkor kell beszélgetnünk vele, amikor mi úgy döntünk, vagy éppen amikor túl nehéz egy mondat, és csak egy percre felnézünk a facebookra, nocsak, már 10 lájk, miről is zajlik a beszélgetés, valaki rakott fel új írást is, csak gyorsan még azt elolvassuk, napról napra és éjszakáról éjszakára egyre inkább belecsúszunk a sarkok villódzó univerzumába, és nem szólunk akkor, amikor lejárt a 25 perces időzítő.

A sarok, ahol élünk, kiderül, hogy nem is olyan biztos pont, ellenben kifordítják sarkaiból a világot, nem becsültük meg eléggé, ezért elhagy a Kata, egyre nőnek az adóterhek és az infláció, de a sarkok univerzumában ugyanúgy 30 arany jár egy tál lencséért, vagy már annyi sem, mert azt kérik, hogy lencsekonzervből főzzünk, és akkor ugye már 20 arany is elég lesz. Szabadok vagyunk dolgozni napról napra és éjszakáról éjszakára, hétvégén nem muszáj, de lehet, csak úszunk az árral, és igyekszünk fejünket a víz fölött tartani.

A sarok, ahol élünk, összeköttetésben áll egy csomó más helyiséggel is, teraszokkal és konyhákkal, időről időre kilépünk a sarokból, és bejárjuk ezeket a tereket, friss levegővel töltjük meg a tüdőnket, és figyelmesen meghallgatjuk csak azt az egy dolgot, miközben berakunk egy mosást, vagy főzünk egy újabb kávét. Ha időnk engedi, de leginkább akkor, amikor nem, a sarokba visszatérve letöröljük a port asztalról és növényről, fejjel lefelé állítva kirázzuk a billentyűzetből a morzsákat, akkurátusan elpakoljuk a felhalmozódott papírokat, jaj, a gyerek igazolása, ez a csekk meg már két napja lejárt. Kerítünk egy kendőt, és letöröljük a légypiszkot, rácsodálkozunk, hogy milyen tiszta a kép így a porréteg alatt. A kávé elkészült, az íróasztal makulátlan, nincs mit tenni, visszaülünk, barátságosan nyekken a gázrugó. Beállítjuk a 25 perces időzítőt, és magunkra zárjuk a sarok világát napról napra, éjszakáról éjszakára.

A szerző engedélyével.