A Kisvilág Alapítvány kulcsprojektje a neuroinkluzív közösségépítés, amely az Egyetemes Tervezés elvei mentén kínál válaszokat és gyakorlatokat az érintettek társadalmi elszigetelődésének és rendszerszintű marginalizációjának problémájára. A neurodivergens állapotok medikalizációjából fakadó hátrányok ellensúlyozásaként diagnózis nélkül hozzáférhető, és az aluldiagnosztizált, alacsony támogatási igényű érintettek nehézségeire fókuszál: élő műhely, amely aktívan dolgozik befogadó közösségi infrastruktúrák iteratív építésén, és ezzel a közösségen túlmutató társadalmi változást képes előmozdítani.

A projekt innovációja a célcsoporthoz való hozzáférésben a neurodivergens szükségletekhez igazodó, diagnózismentes és alacsony küszöbű részvételi modell. A Kisvilág a „radikális békénhagyás” gyakorlatát alkalmazza: nem normalizálni vagy korrigálni kíván, hanem elfogadja az egyéni sajátosságokat, és ezekre építve teremt részvételi lehetőségeket. A bevonódás képesség- és kompetenciaalapú, nem hiányokra épít. A projekt többcsatornás, rugalmas kommunikációt használ (online és offline), ND-barát eszközökkel, világos struktúrákkal és kiszámítható keretekkel. Ez lehetővé teszi, hogy a résztvevők saját tempójukban, autonóm módon kapcsolódjanak be, ami tartós és fenntartható részvételt eredményez. A kölcsönös elfogadást és a biztonságot minden résztvevőtől elvárjuk és aktívan érvényesítjük.

A projekt elsődleges kedvezményezettjei neurodivergens felnőttek, ugyanakkor a neuroinkluzivitás nem zárja ki a neurotipikus szövetségeseket és érdeklődőket sem, ezáltal hidat teremt különböző tapasztalati világok között. A projekt egy széles, eddig alig megszólított társadalmi réteget ér el, amely gyakran kiesik a diagnózishoz kötött ellátórendszerekből és a normatív közösségi terekből. A résztvevők nem passzív kedvezményezettek: aktív, sok esetben önálló szerepben vesznek részt a tér használatában, a programok alakításában és a működési gyakorlatok fejlesztésében.

A projekt előnye a diagnózismentes, alacsony küszöbű hozzáférés egy biztonságos, neuroinkluzív közösségi térhez, amely hosszú távon csökkenti az elszigetelődést és a kiégés kockázatát. A részvétel erősíti a kompetenciaérzetet és az önértékelést, javítja a társadalmi és munkaerőpiaci esélyeket, és hozzájárul a teljes célcsoport társadalmi megbecsülésének növekedéséhez. Neurodivergens állapotok esetében egyedülálló előnyt jelent a projekt által fenntartott kapcsolatháló kialakulása, a kölcsönös tudásmegosztás és az önsegítő mechanizmusok megerősödése, amelyek különöz nehézséget okoznak az érintetteknek. A projekt rugalmas részvételi formái lehetővé teszik az egyéni élethelyzetekhez való alkalmazkodást, így a közösséghez való kapcsolódás és ezzel együtt a projekt tartósan fenntartható.

A projekt innovativitása abban rejlik, hogy a neuroinkluzív közösségépítést diagnózismentes, szükségletalapú megközelítésben valósítja meg, tudatosan szakítva a medikalizált jogosultsági logikával. Az Egyetemes Tervezés elveit nem pusztán akadálymentesítési technikaként, hanem társadalmi és közösségi szemléletként alkalmazza. A projekt egy olyan, rendkívül széles réteget érintő, mégis alig tematizált problémát azonosít, amely a neurodivergens felnőttek rendszerszintű láthatatlanságából fakad. A működés alapját a „Semmit rólunk nélkülünk” elv adja: az érintettek nem kedvezményezettek, hanem a tér, a szabályok és a gyakorlatok aktív alakítói. A legkorszerűbb kritikai fogyatékosságtudomány és a design interdiszciplináris metszetében dolgozva tgjaink között kiemelkedő egyetemi oktatók kutatók ügyelnek a szakmaiságra.